Hogyan neveljünk boldog gyermekeket?

Vannak bizonyos örökségek, amelyet ha szeretnénk, ha nem, a génjeinkben hordozunk magunkkal. Azt viszont, hogy ezek a gének aktiválódnak-e, vagy örökre szunnyadnak, a neveltetésünk, különösen az első éveink határozzák meg. Az ismert pszichológus, Bagdy Emőke a Mogyoródi Szent Mihály Főangyal Templomban tartott előadásán ezt járta körbe.

Mindenki ismeri a híres bibliai idézetet: „mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen.”, ám azt csak kevesen tudják, hogy Mózes szavait a modern tudomány kutatásokkal is igazolta. A Holokauszt túlélőinek leszármazottai, különösen az unokák számos erős lelki betegséggel birkóznak. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a várandósság alatt dohányzó anya unokájának az átlagosnál gyengébb tüdeje lesz.
– Az örökölt gének nem mindig aktiválódnak, a mi felelősségünk, hogy olyan hatásokkal vegyük körül a gyermekünket, amely elszunnyasztja a rossz géneket, előhívja és megerősíti a jókat – fejtegette dr. Bagdy Emőke. – A pszichológia tudománya elég jól meghatározta a gyermekek fejlődési szakaszait, és azt is, hogy melyik korszakban milyen hatások kell hogy érjék az ideális fejlődéshez. Ezeket fogom bővebben kifejteni.

Várandósság

Ez egy mind testileg, mind lelkileg nagyon fontos időszak: azt szokták mondani, hogy ha babát szeretnénk, már akkor vágyjunk rá, amikor még meg sem fogant. A fogantatás pillanata a baba minden sejtjében leképződik, a várandósság alatti nehézségek pedig szintén bevésődnek, és a baba ősemlékezetként hozza magával. Nagyon fontos tehát a babavárás alatti érzelmi biztonság, mind az anyuka, mind az apuka részéről. A születés utáni aranyóra is egy életre szóló hatás: ha ekkor az anyuka a hasára tudja tenni a gyermekét, stabilabb és bizalmasabb lesz a kapcsolatuk, erősebb kötődés alakul ki köztük.

Az első fél év

Az ember potenciális koraszülöttként jön a világra, legalább még kilenc hónapra lenne szüksége, hogy az alapvető reflexei kifejlődjenek. Az első hat hónapban még szimbiotikus a kapcsolat az anya és a gyermeke között, minden leképeződik a gyerek számára, ami az anyával történik. A szoptatással az érzelmi élet alapjait, és igen intenzív kapcsolatot lehet kiépíteni. Ha azonban tápszeres lesz a baba, akkor sem kell aggódni, ugyanúgy lehet összebújva etetni. Nagyon fontos, hogy ilyenkor csak a gyermekre figyeljünk, és ne az okostelefont bújjuk!

Szeparációs szorongás

Hét hónapos kora körül a baba és a mama szimbiózisa megszűnik: a gyerek felismeri, hogy ő és az anyukája is más-más személy, és kezdetét veszi a szeparációs szorongás. Nagyon fontos, hogy az anya ilyenkor is nyugodt és kiegyensúlyozott legyen, és azt sugározza a gyermeknek, hogy a világ jó, és ő fontos benne. Azok a gyerekek, akik hiába hívják a mamájukat, de nem válaszol (akár elalvásnál is), azt élik meg, hogy önmagukért nem szerethetőek, és később nagy valószínűséggel párkapcsolati problémáik lesznek.

Az „én” megszületése

Három éves korig tovább fokozódik a gyermek autonómiája, a sok mozgásnak és aktivitásnak köszönhetően beletanul a teste használatába. Nagyon fontos, hogy hagyjuk őt önállóan cselekedni és felfedezni, és ne csináljunk meg mindent helyette. A túlságosan óvó-féltő szülők gyermekei gyakran lesznek pánikbetegek, hiányzik belőlük az életbátorság, a vállalkozó kedv. Bármilyen hihetetlen, de ezt ebben a korban alapozzuk meg, akkor is, ha hosszú és idegesítő számunkra az, hogy a gyerek egyedül csinál meg valamit, ráadásul nem is tökéletesen.