Emlékezés az aradi vértanúkra

A Hősök ligetében emlékezett meg Mogyoród Nagyközség Önkormányzata az aradi vértanúkra október 6-án délután. Zachár Zsolt, a Mogyoród Turisztikai Kft. vezetője mondott beszédet, melyet teljes terjedelmében közlünk Isza Ferenc képeivel illusztrálva.

“Tisztelt Emlékezők!

Ezeréves történelemmel a hátunk mögött hordozunk a szívünkben sok jót és rosszat. Büszkén emlékezhetünk történelmünk számos dicső, nemes, büszke pillanatára, amikor a magyar nép megmutatta lelkét, eszét és szívét a jóban, igazban. 

Sajnos vannak megrendítő történetek is nemzetünk történelem könyvében, melyben az aradi 13 vértanú története különösen is fájó a mindenkori magyarság számára. Nem csak azért, mert a Habsburgok egy tisztán a szabadságvágytól fűtött, hazánknak egy jobb, modern korszakot kinyitni akaró forradalmat vertek le, hanem azért is, mert a szabadságharc vezető tisztjeivel embertelenül, cinikusan, minden emberi méltóságot mellőzve bántak el.

173 év távlatából elmondhatjuk, hogy az aradi vesztőhelyen a büszke, emberi méltósággal átitatott magyar vértanúk álltak szemben a hatalomittas, ám de annál gyávább, embertelenebb és a hatalmukat mindennél jobban féltő Habsburgokkal. 

Míg az egyik oldalon a vértanúk egyenként köszöntek el haláluk előtt egymástól és fogalmaztak meg gyönyörű búcsú gondolatokat, addig a másik oldal minden emberi érzést, tisztességet mellőző megnyilvánulásaival próbálta hitelesíteni embertelen tettét. 

Az akkori osztrák miniszterelnök a következőket mondta:”A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.” S miközben a Habsburgokat csak a bosszú fűtötte, addig az orosz seregek fővezére és később maga I. Miklós cár is Ferenc Józsefet a megbocsájtásra és a vérfürdő elkerülésére kérte.

Az aradi vértanúkra való emlékezés azt bizonyítja, hogy a magyarság képes a legsúlyosabb vereségek után is talpra állni, a sorscsapások után feltámadni.

A történelem és az idő igazságot szolgáltatott, mert a magyar nép igaz ügyért harcolt, s ezért az 1849-es vereség jelentette csapásból is fel tudott támadni. Ma mindenki ismeri az Aradon kivégzett hősök nevét, miközben a kivégzők oldalán állók rég eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Az aradi 13 üzeni nekünk, hogy a lélek szabadsága és félelemmentes bátorsága nélkül nem lehet emberhez méltó, értékes életet élni. A haza szeretete csak azokban élő, akik képesek magukat, önös érdekeiket, akár életüket is megtagadni saját népükért, nemzetükért. 

Tisztelt Emlékezők!

Az aradi 13 példája az idők végezetéig felkiáltójel marad a tekintetben is, hogy az ember szabadsága nem külsőségekben, az emberi normákkal szembemenő cselekedetekben teljesedik ki, hanem azokban a döntésekben és cselekedetekben, melyekkel példát ad méltóságáról, igaz, tiszta emberi értékeiről.

Merjünk hinni a szabadság ezen tiszta erejében, és legyen velünk mindig döntéseinkben, cselekedeteinkben az aradi vértanúk félelemmentes bátorsága, és felelősségteljes hazaszeretete, mellyel hozzájuk hasonlóan maradandó jövőt építhetünk mi is nemzetünk számára.

Ahogy Aranyosi Ervin írja:

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”