“Nincs olyan rossz, amiben ne lenne valami jó” – ünnepváró adventi gondolatok

Úton Betlehem felé

Mindnyájan el vagyunk foglalva a járvánnyal. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Ott a kérdés bennünk: vajon engem is elér majd, megúszom könnyedén, vagy az életemet is követelni fogja? Egzisztenciális kérdések ezek, amik joggal foglalkoztatnak bennünket. Maszkot hordunk, és kijárási tilalom van. Valljuk meg őszintén, nem ehhez szoktunk! Zavarnak bennünket ezek a korlátozások, amiket át kell élnünk.

Azonban nincs olyan rossz, amiben ne lenne valami jó. Ez az időszak most különösen is a karácsonyra készít bennünket. A csend, amely most belehasít a mindennapjainkba, titkokat rejt. A hétköznapok elfoglaltságai után az esték valósága hasonlít a betlehemi barlangistálló valóságához, ahol minden a legegyszerűbb, legpuritánabb volt, hogy az oda érkező pásztorok ne a körülményeknek örüljenek, hanem a boldogságot a jászolban fekvő kisded Jézus jelentse számukra. A boldogságot tehát nem a múlandó körülmények adják, hanem az Örökkévaló Isten köztünk való jelenléte. Az út, amit pedig bejárunk karácsonyig, olyan, mint az az út, amit Szent József és a Szűzanya jártak be Názárettől Betlehemig. Megpróbáltatásokkal, fáradsággal, áldozatokkal teli út, olyan út, ahová az ember csak a legszükségesebbeket viszi magával. Alkalmas arra, hogy Mária és József példáját követve csakis az isteni Kisdedre figyeljünk, akinek születését karácsony éjszakáján a szentáldozásban szívünkbe, mint élő jászolba várjuk.

Azt kívánom, hogy ez az Adventi készület a maga körülményeivel, csendességével, puritánságával, visszavonultságával, a család bensőséges együttlétével készítse elő szíveinket Jézus Krisztus születésére.

Minden kedves olvasónak kívánok kegyelemteli készületet és Isten jelenlététől boldog karácsonyt! Közös otthonunkban – ahová szeretettel hívlak és várlak titeket –, a római katolikus templomban minden szentmisében imádkozom mindnyájatokért!

Szeretettel és imával:

Miklós atya

Fotó: Kozma Erika