Könyvbe kötötte emlékeit az ifjú grafikus

Morvai Péterre méltán lehet büszke Mogyoród: grafikái nem csak színekben gazdagok, de mély filozófiai mondanivalóban is.

Nemrég végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tervezőgrafikus szakon, most pedig egy neves design-stúdióban dolgozik, ahol arculatokat tervez. Nevéhez fűződik például a Szolnoki filmfesztivál dizájnja. Munkái dinamikusak, megkapóak, és feltűnően színesek. Saját bevallása szerint nagyon szereti a színeket, legszívesebben az összeset egyszerre használná.

Gyerekkori álom

Péter már általános iskolás korában is nagyon szeretett rajzolni, de úgy tűnt, nincs különösebben nagy tehetsége benne.
– “Mindig is éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Gimnáziumban rajz és művészettörténet fakultációra jártam, utána pedig jelentkeztem művészeti grafikus OKJ képzésre. Nem vettek fel, csak alkalmazott grafikusnak. A két éves tanfolyam elvégzése közben viszont rájöttem, hogy mennyire keveset tanultam, és mennyivel többet szeretnék tanulni” – fejtegette.

BMX, a másik szerelem

Ezután kisebb szünet következett a művészeti pályán: Péter ugyanis Németországba ment, hogy egy vidámparkban extrém mutatványként lépjen fel BMX-ével.
– “A BMX a másik nagy szerelem az életemben. 12 évesen kezdtem, a Coop előtt gyakoroltam. Később az egész országot bejártuk egy-egy jó pálya kedvéért. Vannak olyan erős pozitív élményeim erről az időszakról, amiket a későbbi grafikáimban is megjelenítettem” – folytatta. – “A városi biciklimet, amivel dolgozni is járok, én rajzoltam meg. Hatalmas munka volt, az ember nem is gondolná, mekkora felület egy ilyen kerékpár.
A Németországi kitérő után Péter több rajztanfolyamra is járt, hogy egyáltalán megtanuljon úgy rajzolni, hogy felvegyék a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Miközben a felvételire készült, Qatarban népszerűsítette a BMX-sportot. A Museum of Islamic Art-ban található kalligrafált kódexek és könyvek nagy hatással voltak rá.”

Spanyolországban bezárva

– “Az öt év egyetem szinte egy pillanat alatt eltelt. Az utolsó fél évemet Erasmus ösztöndíjjal a spanyol Cuencában töltöttem, félig bezárva. Másfél hónapot jártam az ottani egyetemre, amikor a covid miatt totális karantént rendeltek el, az utcára csak akkor szabadott kimenni, ha gyógyszerre vagy élelemre volt szükség.” – magyarázta. – “Mindig is az volt az érzésem, hogy minden olyan hirtelen és gyorsan történik velem, hogy elsikkadnak az emlékeim. Szerettem volna összegyűjteni őket, hogy ha évek múltán fellapozom, újra átélhessem azt az érzést, milyen volt Cuencában. Így született az első könyvem. A második a diplomamunkám, aminek a Nézőpontok címet adtam, és arról szól, mennyire sokszínű a világ attól függően honnan nézzük, és ugyanakkor mennyire homogén mégis. Ezt még nem adtam ki, de tervezem, csak a megfelelő nyomdát keresem hozzá.”