Potyó Imre, az Év Természetfotósa és párja, a mogyoródi kötődésű Farkas Alexandra pár napja a felhők felett járt, ahol csodás látvány fogadta őket. A Csóványos tetején 938 méteren, a zúzmarás ködfelhőzet felső határán egy ritka és szép légköroptikai jelenséget, a “Ködszivárványt” sikerült megörökíteniük. Eközben egy színes, kisebb “Glória” is feltűnt középen a fákon.
E különleges légköroptikai jelenség akkor tűnhet fel az égen, amikor az ember háta mögül süt a Nap, vele szemben pedig ködfelhő húzódik. A szivárvány színes sávjai helyett a vízcseppek apróbb mérete miatt csak fehér íveket láthatunk, ezért Ködívnek is nevezik – tudtuk meg tőlük a természeti jelenség okát.
Örök emlék marad számukra
“A jelenség mindössze nagyjából fél percig tartott, ahogy átbukott a ködfelhőn és nyomban el is tűnt a szemünk elől” – osztotta meg velünk Farkas Alexandra, aki maga is szeret fotózni szabadidejében.
“A ködszivárvány ellentétben általános társával nem pompázik színekben, inkább fehér, vagy egybemosódott hatást kelt. Ennek oka a vízcseppek méretében keresendő. Minél nagyobb cseppeken törik meg a fény, a színek annál jobban elkülönülnek a szivárványban (legjobban 1 mm-es cseppméretnél vagy afelett). Ezért van az, hogy a zivatarok elvonulása után látszó szivárvány a legszínesebb (a zivatarfelhőben lévő cseppek mérete ugyanis a legnagyobb). Mivel a ködben nagyon apró, 0,001 mm-es cseppek vannak, ezért a ködszivárvány színei egybemosódnak vagy nehezen kivehetőek.” – avatott be bennünket a fénytörés rejtelmeibe Imre.
Potyó Imre fotóival együtt lírai szóképei is elvarázsolnak:
“938 méter magasan hol kinyílt, hol pedig ellepett minket a fagyos paplan.”
“Szépen folyt a felhő, minta repültünk volna…”
“Odafent … éreztük a Nap melegét, és néha tavaszillat úszott.”
“Eszméletlen ilyenkor odafent, a zúzmarás erdőből kiérve leolvadt a hajam, és minden kristálytisztán vakított, a Nap langyosan simogatott.”
Fotók: Potyó Imre/Farkas Alexandra