Kedves fogadtatásban részesültünk a mogyoródi pincesor hangulatos borászata előtt. A kis üzlet tulajdonosával, Kovács L. Gézáné Julika nénivel, a Mogyoródi Hegyközség elnökével beszélgettünk ősi bölcsességekről, kézműves kedvencekről és azt is megtudtuk, miért érdemes – mértékkel – kortyolni a pincékben rejtőző palackokból.
Az élet ajándéka
Kovács L. Gézáné – vagy ahogy mindenki ismeri, Julika néni, – 50 évesen ült iskolapadba azért, hogy letegye az áhított borászvizsgát. A Mogyoródi Hegyközség elnöke ma már 13 éve foglalkozik borászattal – hasonlóan ahhoz a 15 másik lakoshoz, akik szintén sikeresen teljesítették a kihívást. Julika néni közös múltja a szőlőtőkékkel a rendszerváltás után kezdődött, amikor a visszakapott terület sorsáról dönteni kellett.
– A néhai férjemmel szerettünk volna valamit kezdeni a szőlővel, ezért hozzáfogtunk, hogy elsajátítsuk az otthoni borkészítés fortélyait. Aztán megkóstolták az ismerősök a készítményeinket és ők is elégedettek voltak. Ezután több versenyre is neveztünk, melyeken jól szerepeltek a boraink, és úgy gondoltam, hogy ha már egyszer így alakult, akkor megszerzem a tevékenységhez tartozó végzettséget is. Így csöppentem bele a borászkodásba, melybe – a sikerélményeknek hála – könnyen beleszerettem – mesélte Julika néni, aki férje halála után már egyedül viszi tovább a 7 éve elkezdett vállalkozást.
Kézműves finomságokat rejt a pince
A pincehelyiség különleges hangulatát Julika néni családjának tárgyai adják, melyek a falakat díszítik. Bár – elmondása szerint – ma már kevesebb időt tölt itt, mint pár évvel ezelőtt.
– Sajnos nagyon megcsappant az igény a borra. Az emberek inkább bemennek a nagyáruházba, leveszik a polcról a palackozott bort és hazaviszik. Ma már egyre kevesebb idejük van arra, hogy megkeressék azokat a helyeket, ahol az igazán különleges borok rejtőznek. Pedig nem csak bort találni nálam, hanem lekvárokat, szörpöket is, amik az édesanyámtól örökölt stelázsin sorakoznak. A kertemben megtermelt gyümölcsökből készítem a termékeimet, melyeket itt az üzletben értékesítek – ebből élek. A borból, pedig csak annyi készül, amit magamnak meg tudok termelni – osztotta meg velünk Julika néni, akinek kedvenc saját bora, a száraz, vörös Zweigelt.
Elismert tagja a közösségnek
A mogyoródi borászok között rivalizálás nincs, ugyanis amikor csak tudják, egymást segítik. Julika néni viszont a Hegyközség elnökeként is igyekszik a lehető legtöbbet tenni a közösségért.
– Ezt a tisztséget akkor örököltem meg, amikor az előző elnökünk, Babits Balázs elhunyt. Akkor a közgyűlés úgy döntött, hogy talán én lennék a legméltóbb rá, hogy a helyére lépjek. Mai napig úgy érzem, hogy a nyomába sem érhetek Balázs munkájának, és az ő lelkes tevékenységének, de ami tőlem telik, mindent megteszek. A feladatom a gazdák összefogása, valamint a Hegyközséggel kapcsolatos gyakorlati feladatok (kerítésjavítás, sorompóépítés…) megoldása. Minden, ami elősegíti a gazdák munkáját, az az én feladatom.
Mélyen kötődik Mogyoródhoz
A finom borokkal az érdeklődők találkozhatnak – többek között –a Klastromhegyi Apátsági Pince Napokon, Szent László Héten vagy a hagyományos Szüreti Bálon is. És hogy mitől olyan különleges a mogyoródi bor? Julika néni ezt is elárulta.
– Mogyoród régóta híres a szőlőjéről, mely a település címerében is szerepel. A XI. századtól termesztenek itt szőlőt. Ezért van ilyen sok pince a faluban. Meggyőződésem, hogy a színtiszta borok, amik csak egyféle szőlőből készülnek közel nem tudják azt ízben és zamatban hozni, mint a vegyes borok. Jó volna ha nem divat után mennénk, hanem visszatérnénk ahhoz, amit őseinktől tanultunk. Természetes dolgokat fogyasztani mindenben, ha lehet, így a borban is, mely végtelenül egészséges: 36 féle vitamint, továbbá ásványi anyagokat, flavinoidokat tartalmaz, melyek jó hatással vannak az erekre és a bőrünre. De ez természetesen csak akkor igaz, ha mértékkel fogyasztjuk a jó borokat is, mint minden mást – avatott be minket Julika néni, aki állítása szerint a világ minden kincséért sem hagyná el Mogyoródot, ugyanis „ahol az embert szeretik, onnan lehetetlen elmenni”.
Fotók: Benkő-Molnár Fanni