Így telnek a lezárás alatt Koncz Marika néni napjai

Friss és fiatalos Koncz Marika néni, Mogyoród legidősebb lakója. Marika sokáig nagyon aktív volt, karácsony előtt azonban elesett, és medencecsonti törése miatt tolószékbe került. A 97 éves asszonynak ez sem szegte a kedvét, napközben részt vesz a családja online óráin, angoltanulással múlatja az időt, hétvégenként kirándulnak, a nyarát pedig a Balaton mellet tervezi eltölteni. 

Marika nénit a Mogyoród Ma februári számában mutattuk be. 97 évvel ezelőtt, 1924-ben született mogyoródi családi házukban. Fiatalkorában erős és szívós lány volt, az iskola után Fótra járt az uradalomba borsót szedni, majd a háború után üzletben dolgozott pénztárosként és gyapjúmosóként.
“A háború alatt nehéz volt, kifosztottak mindenünkből. Aszódra jártunk gyalog élelmet cserélni. Később amikor dolgozni kezdtem, minden nap elgyalogoltam a HÉV-hez vagy a vonathoz, és a 12 kilométeres úton is végig álltam, én ugyanis nem szeretek ülni. A munka a mindenem, mindig tisztességesen végig dolgoztam a nyolc órámat. Ki is tüntettek többször is, mint kiváló dolgozót” – emlékezett vissza a fiatalságára Marika néni.

A nyáron még borsót ültetett, de egy esés után tolószékbe került / Fotó: Isza Ferenc

Hét kérőből egyhez se ment hozzá

A szerelem viszont nem úgy sikerült, ahogyan számított rá: bár hét kérője is akadt, de nem ment férjhez, mert világ életében csak egyet szeretett.
“Nagyon gazdag fiú volt az én első szerelmem, én pedig olyan szegény, hogy a szülei nem engedték, hogy elvegyen. Többen is álltak sorba utána, volt, aki már megvette a gyűrűt is, sőt olyan özvegyember is megkérte a kezem, akinek a felesége a halálos ágyán mondta, hogy engem vegyen el, de én nem mentem hozzá egyikhez sem” – merengett az idős asszony. – “Saját gyerekem ugyan nem született, de attól még van családom! A testvérem unokáját Adriennt, és az ő gyermekeit úgy szeretem, mintha édes unokáim lennének.”

Családjaként szereti a testvére leszármazottait / Fotó: Isza Ferenc

Nyugdíj után is aktív élet

Marika néni a nyugdíjazás után sem tudott otthon ülni: elment a lóversenypályára buktát sütni. Egészen az idei télig otthonában is sokat szorgoskodott: eljárt a boltba, templomba, ha kellett lemászott az árokba, hogy rendbe rakja. A nyáron még felkapálta a kertet, és ültetett egy kis borsót. Karácsony előtt nem sokkal azonban megbotlott, és elesett.
“Vendégem volt, és vittem ki az edényt a konyhába. Annyit láttam csak, hogy fekete füst jön a cserépkályhából, odafordultam, és elestem. Nagyon megütöttem a fejem, és mozdulni se tudtam utána. Elvergődtem az ágyig, lehúztam a takarót, és ott aludtam a földön az éjjel. Három napig feküdtem a szőnyegen, mire megtaláltak” – fejtegette Marika néni. – “Most nem tudom mozgatni a lábamat, így ülnöm kell sajnos, de ezt leszámítva jól vagyok.”

A hosszú élet titka

A csöppnyi idős asszony olyannyira egészséges, hogy gyógyszert sem kell szednie: csak egy pohárka vörösbort iszik meg minden nap, mert az jót tesz a vérképzésnek.
“Szerencsés a genetikám is, apám 93 évesen, a nővérem 96 évesen halt meg végelgyengülésben” – árulta el. – “Én igyekeztem úgy élni, hogy mindig csak a jóra és szépre gondoljak. Jókat ettem, jókat ittam, és nem fájt a szívem sosem – szerintem ez a hosszú élet titka.”

Kilencvenhét év alatt még nem járt a Normafán / Fotó: Szűcs Ágoston

Angolt tanul és kirándul

Az interjúnk óta Marika nénit megvizsgálta egy szakorvos, és kiderült: úgynevezett nagy tompor törése van, ami bár már összefort, terhelni nem igazán lehet. Így az idős asszonynak hozzá kellett szoknia a kerekesszékhez, és a tudathoz, hogy már nem fog egyedül élni, mert a családjával marad.

“Hétközben igen jól szórakozunk, mivel a gimnazista lányom online óráit is hallgatja, valamint azokat is, amiket én tartok a diákjaimnak. Emellett elkezdett angolul is tanulni, hogy elfoglalja magát” – árulta el Ágoston Adrienn. – “Hétvégenként igyekszünk kimozdulni, a legutóbb például a Normafához kirándultunk, mert Marika még sosem járt ott. A nyarakat a Balaton mellett töltjük, és Marikával már tervezzük, hogy ő is jön velünk. Reméljük, addigra már enyhülnek a korlátozások, és több emberrel is beszélgethet majd, mert az nagyon hiányzik neki.

(A borítóképet Isza Ferenc készítette)

Ossza meg másokkal is a cikket!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük