Ma ünnepelne Mogyoród híres szülötte

Ma ünnepelne Mogyoród híres szülötte

Száztizenhárom éve látta meg a napvilágot Mogyoród híres szülötte, Farkas György jogász, politikus és helytörténész. A huszadik század egyik legsikeresebb civil szervezetének egyik vezető munkatársa volt, Mogyoródról pedig könyvet írt.

Vajon milyen lehet a gyerekkora egy olyan férfinak, aki egész élete során aktívan tevékenykedett a közéletben? Farkas György tehetős mogyoródi családban született 1908-ban. Családja 20 holdon gazdálkodott, ám a húszas évek végére tönkrementek, és amikor György édesanyja 1929-ben meghalt, már csak 5 hold földjük maradt.

A kis György Mogyoródon végezte az elemi iskolát, és már akkor is kitűnt éles eszével és tehetségével. A plébános javaslatára a szülők a gödöllői Premontrei Gimnáziumba íratták, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Fakultásán folytatta tanulmányait. 1935-ben pedig jogtudományi doktorátust szerzett.

Az egyetem befejezése után Szegeden páter Kerkai mellett Ugrin Józseffel egyik elindítója a KALOT-nak, vagyis a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének, amely a 20. századi magyar történelem egyik legsikeresebb civil szerveződése volt. Feladatai közé tartozott, hogy kiadványokat készítsen a parasztságnak a keresztényszociális eszmékről.
Később a politika felé nyitott: 1945-től nemzetgyűlési képviselő a Kisgazdapárt színeiben. Parlamenti tevékenysége mellett 1946 októberétől a Magyar Parasztszövetség szervezési osztályát vezette, 1947 áprilisától pedig az Országos Szabadművelődési Tanács tagjaként dolgozott. 1947 nyarán a Demokrata Néppárt színeiben képviselői mandátumot szerzett a Veszprém megyei választókerületben. A parlament közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a társadalompolitikai bizottságának lett a tagja volt, majd 1947-ben megválasztották az Országgyűlés egyik jegyzőjévé. A parlament 1949-es feloszlatása után visszavonult a közélettől.

Az ötvenes években ellenzéki politikai múltja miatt zaklatások érték, és közel másfél évtizedig nem juthatott képzettségének megfelelő munkához. 1949-től 1953-ig Mogyoródon mezőgazdasági napszámosként, illetve levélkihordóként dolgozott. 1954-ig felesége sem kapott tanári állást. 1953-tól 1962-ig fizikai munkás, sertésgondozó, anyagmozgató az Ikarusz Vállalatnál. Ekkor Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke közbenjárására, aki egykor az érdi népfőiskola hallgatója volt, átkerült az értékesítési osztályra. 1970-től 1973-ig az Elektronikus Műszerek Gyára marketingosztályának munkatársa. 1973-ban innen ment nyugdíjba.

A hatvanas években helytörténeti kutatással kezdett el foglalkozni, és megírta Mogyoród történetét. Két néprajzi munkájával országos díjat is nyert. 1975-től tagja volt a Hazafias Népfront helytörténeti és krónikaírói szakosztályának, 1983-ban a Magyar Történelmi Társulat tagjai sorába választotta.

(Borítókép: Wikipédia)

Ossza meg másokkal is a cikket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük