Az év első boros ünnepét üljük a mai napon: a hagyomány szerint az ilyenkor vágott szőlővesszőből meg lehet jósolni, hogy milyen lesz az idei termés, és természetesen ezen a napon a borkóstolás sem maradhat el.
A hagyománytisztelő boros gazdák Szent Vincét a borok védőszentjének tartják, a neve napjának pedig különös jelentőséget tulajdonítanak. Január 22-én már kifelé tartunk a télből, készülődni kezd a tavasz – ennek előszelét érezteti a mostani enyhe időjárás. A „szőlővessző pálfordulóján” a gazdák egy vesszőt metszenek a tőkéről, és azt üvegbe, melegre tették. Ha sok rügy hajtott ki belőle, akkor jó termés ígérkezett, ha kevés, akkor bizony szomjas esztendő elé nézhetünk…
Január 22-ike időjárásának is különös jelentőséget tulajdonítottak: ha napos az idő, akkor sok bor lesz, ha ködös vagy esős, akkor bizony üres marad a pince. Sok helyen papot hívtak, hogy áldja meg a tőkéket, a szőlődomb sarkait szenteltvízzel vagy borral öntözték meg. A legkedveltebb termésösztönző szokás azonban a pincejárás hagyománya. A borászok végigjárták a szomszédos pincéket, megkóstolták egymás borait, és áldomást mondtak a jó termésért.
Ez a szokás Mogyoródon is igen közkedvelt, főleg a századforduló óta, amikor a borosgazdák a Dózsa György út és a a Somlyói út vonulatából vágtak ki maguknak pincéket.
„Olyan borosgazdák is lettek pinceszomszédok, akik a faluban egymástól távol laktak. Az új szomszédság viszont új szokást indított el, a kölcsönös borkóstolót. Pince és házszomszéd, rokon, katonapajtás vagy ismerős sohasem mehetett úgy el nyitott pinceajtó előtt, hogy be ne hívták volna egy pohár borra. A falunak jellegzetes alakja volt a pincébe ballagó borosgazda, vállán az elmaradhatatlan szűrtarisznyával, amelyben borosüveg volt (néha kettő is). Ebben vitt haza bort a többieknek, ebédhez, vacsorához, de akkor is, ha a határba mentek. A borospince volt a színhelye a legények nótázgatásának, különösen téli estéken, ha sikerült elkérni az öregtől a pincekulcsot, Ilyenkor a pajtások közül egyik-másik egy-egy szál füstölt kolbászt is hozott, jó rozskenyérrel. Ettek, ittak, dalolgattak, sokszor éjfélig, aztán átkarolva egymást, hazaballagtak.”- írja Farkas György a Gidres-gödrös Mogyoród című könyvében.
Tartsuk meg a hagyományainkat, igyunk meg a mai napon egy jó pohár bort, és kínáljuk meg a szomszédainkat is!
A borítóképet Isza Ferenc készítette.