A mai napon, hamvazószerdán kezdetét veszi a böjti időszak, amely negyven napon át egészen húsvétig tart. Ma este 18 órakor lesz a szentmise, addig is olvassák szeretettel Miklós atya gondolatait.
A katolikus világban hamvazó szerdával veszi kezdetét a negyven napos böjt. Ezen a napon a pap hamut szentel. Azt a hamut, ami az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből származik; és két formulát használva meghinti a hívek fejét ezzel a megáldott hamuval a bűnbánat jeleként. Felszólításában vagy azt mondja, hogy „ember emlékezz por vagy és porrá leszel”, vagy „térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
Az egész év során két szigorú böjti nap van, mindkettő a nagyböjtben: hamvazószerda és nagypéntek. Ezeken a napokon tilos húst fogyasztani, háromszor szabad étkezni, és egyszer jóllakni. Ezzel a gyakorlattal kapcsolódunk az Úr szenvedéséhez.
Fontos tisztázni magunkban, hogy a nagyböjt nem alakformáló diéta, hanem az önmegtagadás ideje, a bűnbánatgyakorlat különös módja. Nagyszüleink ebben az időszakban egyáltalán nem fogyasztottak húst, tojást, tejtermékeket és zsírt. Ma már ez nem így van, viszont az önmegtagadás és a lemondás számos formájára van lehetőség: kevesebb internetezés, a közösségi médiában való részvétel felfüggesztése, felesleges vásárlások megszüntetése és sokkal több imádság, szentmisén való részvétel még hétköznapokon is. Ebben a negyven napban katolikus hívő nem tart lakodalmat, nem vesz részt hangos vígasságokon, és különösen is gondot visel a szegényekre, alamizsnát ad. Az igazi alamizsna az, amit az ember a saját szükségletéből és nem a feleslegéből ad a rászorulónak. Az alamizsna adása egy lelki író szerint „fáj” annak aki adja. Ezzel követjük Jézust az értünk vállalt keresztúton a keresztig.
Kívánom, hogy mindnyájan felismerjük, hogy nincs fontosabb dolgunk a világban, mint saját üdvösségünk munkálása azáltal, hogy krisztusi módon szeretettel élünk, gondoskodunk egymásról, fényt vive a sötétségbe, békét a békétlenségbe, úgy ahogy Üdvözítőnk tette.
(Borítókép: Pixabay)