Kilencszáznegyvenhét évvel ezelőtt, 1074. március 14-én vívta meg a dicsőséges mogyoródi csatát Géza és László herceg Salamon kirány ellen. Már itt lehetett látni, hogy az atlétikus termetű, igazi lovagi erényeket megtestesítő László nem csak kitűnő hadvezér, de nagyon jó ember is.
I. Béla király halála után látszólag béke volt Magyarországon. Salamon király együtt kormányzott unokatestvéreivel Géza és László herceggel, ám a királyi tanácsadók egymás ellen uszították őket, aminek a vége fegyveres konfliktus lett. Az atlétikus termetű László kitűnő hadvezér hírében állt, nem csoda, ha Salamon király az ő távollétében tette meg az első lépést: megtámadta Gézát. Az összeütközés egy párviadallal kezdődött, melynek során a királyi csapat delegáltja nyert, így Géza herceg katonái átpártoltak a másik oldalra, és ő visszavonulni készült. Vácra ment, ahol találkozott László herceggel és az Ottó vezette cseh segédcsapatokkal, majd Cinkota mellé vonultak, és ott letáboroztak.
„A hercegek helyszínválasztása valószínűleg tudatos volt, hiszen innen ellenőrizhették a Pesti-síkságon átvezető utakat” – nyilatkozta Négyesi Lajos hadtörténész a Honvédelem.hu-nak. – “Március 13-án sűrű köd ereszkedett a térségre, emiatt a felek nem indítottak támadást, amelyre végül másnap került sor. Mindkét oldalon 2-3 ezer fős sereg harcolhatott, amely kizárólag nehézlovasságból állt. Érdekes adalék, hogy amikor a királyi sereg megközelíti a hercegekét, Salamon király parancsot ad, hogy a málhavivők rendeződjenek a domb oldalában mintha ők is katonai erőt jelentenének. Ez is arra adhat bizonyítékot, hogy nem túl nagy seregek álltak egymással szemben.”
A krónikák szerint László felettébb az elemében volt a csata előtt. Ide-oda száguldozott, hogy buzdítsa az embereit, lándzsájával egy bokorra támadt. A levelek közül egy fehér menyét bújt elő, végigfutott a lándzsáján, és a herceg kebelébe bújt. A katonák ezt nagyon jó előjelnek tartották.
„A hercegek érdekes hadicselt alkalmaztak. Ebben a korban a seregek vezérei álltak a centrumban, László herceg azonban helyet cserélt Géza herceggel, abból a célból, hogy magára vonja a királyi centrum támadását, hiszen tudták, hogy Salamon bátrabban támad Géza herceg korábban megtépázott csapataira” – folytatta Négyesi. – “A király, amikor László csapatához érkezett, felismerte őt és a félelemtől rémülten megparancsolta a zászlóvivőknek, hogy irányítsák a csapatokat Géza herceg csapatai ellen. László azonban, látva, hogy Salamon félelmében kitér előle, rárontott a király csapataira. Hatalmas káosz alakulhatott ki, a királyi középhad összekeveredett a Markvard és Szvatopluk vezette saját zsoldosokkal, akiket Géza katonái is szorongattak. A két tűz közé került ide-oda kavargó királyi had szép lassan felmorzsolódott”
A csatában odaveszett a királyi sereg zöme, a két nagy hadvezér pedig fogságba került. A krónikák szerint László sírva ment végig a csatatéren, és végső búcsút vett azoktól is, akik korábban ellene fordultak, és akiket az ő serege ölt meg.
A csata után Géza került a trónra, halálakor pedig László követte őt. Nevéhez számos nagy tett fűződik, például a a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása (1091) és az első magyar szentek avatása. Őt magát is szentté avatták 1192-ben és kivételes fizikuma miatt az „Isten atlétájának” nevezik. A győztes csata emlékére bencés apátságot és kolostort alakított a későbbi Kiss Ernő utca tetején található Klastrom dombon.
A legendás királyt nem csak az országban, de Mogyoródon is nagy tisztelet övezi: az ő nevét viseli az általános iskola, és a Szent László Kilátó-Kápolna. Szobra a Gödöllői út melletti téren áll.