Felköszöntöttük Bodrogi tanár nénit

Felköszöntöttük Bodrogi tanár nénit

Ő lenne a legidősebb mogyoródi lakos, ha még otthon élne, több száz fiatal nevelődött fel a kezei alatt, és neve már-már fogalommá vált településünkön. Bodrogi tanár nénit a piliscsabai idősek otthonában köszöntöttük fel a 97. születésnapján köszöntöttük, és elbeszélgettünk vele a mogyoródi éveiről.

Bodrogi Imréné született Endrey Melánia, vagy ahogy Mogyoródon mindenki ismeri, Bodrogi tanár néni egy jelenség, még 97 évesen is. Már a megjelenése is eleganciát, kedvességet és nyugalmat sugároz – pedig az elmúlt időszak neki sem volt könnyű.

Szeretet veszi körül

Mivel egy idősek otthonában, a piliscsabai Nagyboldogasszony házban lakik, így a koronavírus alatt ő is el volt zárva a szeretteitől. Persze minden héten látogatták: szerencséjére épp az ablaka alatt fut el egy gyalogoshíd, így legalább távolról tudtak beszélgetni. Most azonban, hogy kinyitott az ország, ő is kimozdult: egy kicsit vendégeskedett az egyik lányánál, és a Mogyoród Mát is fogadta, hogy felköszönthessük őt. A szigorú járványügyi szabályok miatt az otthon aulájában találkozhattunk, így viszont tanúi lehettünk annak, milyen nagy szeretet veszi körül Melánia nénit. Mindenkinek felderült az arca, aki csak arra járt a beszélgetésünk alatt, és a tanár néninek mindenkihez volt egy kedves szava, egy meghitt mosolya, egy érintése.

Jó egészségnek örvend

“Jól vagyok és jól érzem magam. Szeretek itt lenni, itt mindig történik valami, minden napra van valamilyen programom. Van egy szép szobám, csodás kilátással, és szép nagy a kert. Kell ennél több? Én akartam idősek otthonába költözni, mivel egyre nehezebb volt már nekem egyedül. Az újságban láttam meg a piliscsabai otthon hirdetését. Számomra fontos volt, hogy egyházi fenntartású, mivel az egész életem átszövi az istenhit” – fejtegette. – “Amikor bekerültem ide, akkor nem voltam túl jól: epehólyag-gyulladással kezeltek. Az is kétséges volt, hogy megérem a következő évet. Most már azonban rendbe jöttem és kikerekedtem, bár még mindig szigorú diétán élek. A régi házam még megvan, az egyik gyermekem tartja karban, és terveim szerint a nyáron töltök egy kis időt Mogyoródon, és találkozom a régi barátaimmal.”

Vallásos gyermekévek

A vallásosság a tanárnő egész életét végig kísérte. Hódmezővásárhelyen született 1924-ben, egy nyolc gyermekes római katolikus értelmiségi, jogász család második gyermekeként. Édesapja hosszú éveken át volt hódmezővásárhelyi egyházközség világi elnöke. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, polgáriba pedig a Szent Domonkos Rendi Nővérekhez járt. Baján a Mi Asszonyunk Szegény Iskolanővérek Intézetében folytatta tanulmányait, majd Szegeden szerzett diplomát a Tanárképző Főiskolán. Amikor tanári pályáján elindult, visszatért a Szent Domonkos Nővérekhez, itt kezdett el tanítani 1947 szeptemberében. Az iskolák államosítása után – mivel személyi lapján a „klerikális beállítottságú” jelző szerepelt -, egy fiúiskolába helyezték át. 1947-ben férjhez ment, de nyugalmuk nem tartott sokáig, mivel férjét a fennálló rendszer jóvoltából egy évre bebörtönözték. Szabadulása után 1952- ben a fiatal házaspár Ildikó nevű kislányukkal végleg elköltözött Vásárhelyről. Mivel férje Budapesten kapott állást, ezért Pest környékén próbáltak lakhatást találni.

Miért éppen Mogyoród?

“Nagyon tetszett Mogyoródban, mert a falubeli emberek idegenként is „dicsértessékkel” köszöntöttek minket. Először Tóthéknál a Dózsa György úton, majd Örököséknél a Tormavégben laktunk. Itt született Enikő lányunk 1954-ben. Ezután felvettük a pedagógus-hitelt, és 1960-ban a HÉV-állomásra költöztünk, ahol Imre fiunk született. A férjem, bár jogász végzettsége volt, műszerészként dolgozott Gödöllőn” – emlékezett vissza Bodrogi tanár néni. – “A Mogyoródi Általános Iskolában magyart és éneket tanítottam, és az énekkart vezettem. Sokakat tanítottam, diákom volt a polgármester, Paulovics Géza, az alpolgármester Trabalka Szilvi édesapja, Holló Miklós, aki később tanácselnök, majd polgármester lett… Mindegyik diákomra emlékszem, és mindenkit nagyon szerettem. Együtt tanítottam Mattyasovszky Ilonkával, Siklósi tanár nénivel, Szőnyi tanító bácsival, Érseki Ilonkával. Jó kis csapat voltunk. Nagyon szerettem tanítani. Mindenkivel meg lehetett találni a közös hangot, és meg is próbáltam.

Mindenki tanár nénije

Bodrogi tanár néni aktívan bekapcsolódott az iskolán kívül folyó kulturális életbe, 1957-ben népi esztrádműsort rendeztek a fiatalokkal, melyet háromszor is előadtak a Művelődési Házban. Ennek a bevételéből alapozták meg a Községi Könyvtárat, ahol a tanárnő könyvtárosként is dolgozott. A mogyoródi falusi gyerekeket rendszeresen bérletes operaelőadásokra és igényes színházi bemutatókra vitte. Két évvel tovább tanított, hogy az utolsó osztályát végig tudja vinni. Összesen 34 év és 100 napot tanított, ebből Mogyoródon 29 évet és 100 napot töltött. A mogyoródiak természetesen tisztelettel és szeretettel hálálták meg az értük végzett munkáját: 2003-ban díszpolgári címet is kapott Mogyoród Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületétől.

Ossza meg másokkal is a cikket!

1 hozzászólás

  1. A jó isten éltesse a tanarnénit még nagyon sokáig.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük