Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanötödik évfordulójára emlékeztünk a katolikus temetőben, a Hősök Ligetében.
A megemlékezésen a Jakab Mihály Népdalkör énekelt, és Sipos Judit színművész lépett fel. Az ünnepi beszédet Trabalka Szilvia alpolgármester mondta. Felelevenítette, milyen volt élni az ötvenes években, mi vezetett oda, hogy a fővárosi szabadlelkű ifjúság kirobbantsa a forradalmat.
“Egy akkor 16 éves fiatal ma így emlékszik vissza arra a napra: „azon a világméretű napon edzésre indultam, és a közlekedés elakadása miatt egy hordó tetején állva csodáltam a Margit-hídon táblákkal, lyukas nemzeti színű lobogókkal átvonuló békés diákokat, akik boldogan, eufórikus hangulatban meneteltek a Bem szoborhoz. A szabadság lehelete, az öröm, a felszabadultság mámora ott ült mindenkin, és persze azok, akiknek félnivalójuk volt, már ezen az estén tűzparancsot adtak a Rádiónál, és a fegyvertelen tüntető tömegbe lövettek. Ez a vékony réteg rettegett, talán fel sem fogták a számbeli fölényben lévők örömkönnyeit.” – elvenítette fel az alpolgármester. – Ilyen minden forradalom. A többség harcol a szabadságért, a jogaiért, a kisebbség óvni szeretné a hatalmát. Az ’56-os események következtében népünk hősként került a világ köztudatába. Nem véletlen, hogy a demokráciában élő népek a külföldre vándorló magyarokat mindenütt nagy szeretettel és megértéssel fogadták. Képzeljük csak el, hogy hazánkból akkor Mogyoród lakosságának mintegy harmincszorosa kelt útra a bizonytalanságba a szabad élet reményében.
Október 23-a 1991 óta törvénybe iktatott nemzeti ünnep. Lehetőség a megemlékezésre, a tiszteletadásra azokért, akik a forradalmat megvívták.
“Kérlek titeket, ha ma itt egyetlen dalt énekeltek, egyetlen szál virágot elhelyeztek, álljatok meg egy pillanatra, és gondoljatok az 1956-os forradalom hőseire, akik életüket nem sajnálva küzdöttek a legreménytelenebb helyzetben is népünk szabadságáért. Hősök voltak azok is, akiknek volt bátorságuk a megtorlás éveiben visszaadni pártkönyvüket, röplapot szerkesztettek, vagy lemondtak állásaikról, mert nem tudtak azonosulni. A társadalom ebben az időben mély hallgatag ellenállásba burkolózott, és reménykedett egy szovjethatalom nélküli szebb jövőben.” – zárta szavait Trabalka Szilvia.
A megemlékezésről Isza Ferenc készített galériát.
