Hosszan tartó, súlyos betegséget követően, 2023 decemberében, életének 78. évében elhunyt Németh Sándor kézilabdaedző. Mivel lapunk átmenetileg hosszabb ideig nem jelent meg, most nyílt alkalmunk arra, hogy községünk sportéletére gyakorolt szakmai és emberi szempontból is megkerülhetetlen hatásáról megemlékezzünk.
Edzői pályafutásának legnagyobb sikerét 1991-ben a Tatabánya férficsapatával érte el, akik akkor az NB I. 4. helyén végeztek. Ezt követően előbb a PEMÜ Solymár, majd 1993-ban a Vasas NB I.-es csapatának vezetőedzőjeként, később a Solymár női és a Gödöllő férfi NB I/B.-s csapatának szakmai vezetőjeként tevékenykedett. A mogyoródi sportéletben 1992-től vett részt aktívan, rengeteget tett a község sportjáért, a helyi kézilabdaélet fejlődéséért.
A felejthetetlen sportember alakját így idézi fel egykori játékosa, Kamarás György:
„Sanyi bácsira nagyon igaz, hogy találkozott benne a szakmaiság és az emberség. Mogyoródra érkezésekor a helyi kézilabdacsapat megyei szinten volt, tagjai munka mellett jártak az edzésekre. Neki köszönhetően nagyon hamar olyan elkötelezett férfiak közösségévé váltunk, akik számára magától értetődő, hogy munka után lemegyünk edzeni, hétvégenként pedig meccsekre utazunk. Idővel jó érzékkel integrálta a csapatba a tehetséges fiatalokat, mindenkivel megtalálta a hangot az öltözőben és a pályán egyaránt.
A kézilabda kemény sport. Itt egyenes és egyértelmű vélemények fogalmazódtak meg a játékosok között, amikből könnyen lehetett volna feszültség, de ezeket ő mindig a legjobb irányba tudta koordinálni. Döntései megkérdőjelezhetetlenek voltak számunkra.
Mindig magázódtunk. A tegezés sosem jött a számra vele kapcsolatban. A magázódás a tisztelet jele volt, ugyanakkor nem jelentett távolságot.
A legnagyobb sikert NB II.-ben értük el, és ezt egyértelműen Sanyi bácsinak köszönhetjük. A Magyar Kupában eljuttatott minket a legjobb 16 közé, ahol életünk egyik legnagyobb élménye és eredménye lehetett a Veszprémmel játszott emlékezetes mérkőzés.
Irónia, humor és egyenesség jellemezte, meccsek után mindig volt egy-két jó szava a szurkolókhoz, feleségekhez, barátnőkhöz, gyerekekhez is, akik hűségesen kísérték a csapatot számtalan alkalommal idegenbe és a hazai meccsekre egyaránt. Az ellenfél csapatai is mind tisztelték. Értett a bírók nyelvén, minden körülmények között kiállt a csapatunk mellett. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. A KSK-n belül is mindenkivel jó kapcsolatot ápolt. Vita esetén mindig valami mellett állt ki, és sohasem valami, és főleg nem mások ellen.
Az évek alatt kialakult nálunk az a »hagyomány«, hogy aki egy meccsen kiállítással sújtotta a csapatot, a többieket egy karton sörrel kompenzálta.Természetesen volt egy-egy alkalom, amikor edzőként Sanyi bácsit is kiállították »szövegelésért«. Egy alkalommal humorosan a legolcsóbb sört vette nekünk (36 Ft), ekkor született meg a minimum minőségi szint meghatározása, amit onnantól mindenkinek tartania kellett. De persze ez csak egy apró példa arra, mennyire fontos volt számára a közösségépítés is. A szezon végét csapatbulik zárták, számos balatoni családi együttléttel. Az ő ötlete volt az első szilveszteri foci is, amelyből szintén tradíció lett az évek során.
Személyes hatása nem ért véget a meccsek után, és nem ért véget a halála után sem. Tőle tanultunk meg kézilabdázni. A tőle tanult szemlélet, a közösen kigyakorolt figurák nemcsak az egykori sikerekben, hanem a csapat mai életében is jelen vannak.
Személy szerint nekem Ő volt a nagybetűs EDZŐ, példakép, családapa, férfi. Fiaimnak, barátaimnak sokszor emlegetem Őt a mai napig. Hálás vagyok,hogy bízott bennem, balkezesként is lehetőséget adott a tanulásra és a fejlődésre, az igazi küzdelemre. Hatással volt rám és a többiekre egyaránt, tudása, egyenessége a valódi sportember igaz példája volt. Remélem, és bízom benne, hogy emlékéhez és örökségéhez méltók vagyunk, mindannyian.